Emlékezet és esztétika (projektblog)

Ez a blog azokat a projektterveket gyűjti össze, amelyek a holokauszt-reprezentációval foglalkozó órára készültek. 18 ötletgazda 14 (többnyire rövidített) terve, Kádár-kor, holokauszt, 9/11; fotókiállítás, emlékmű, drámapályázat, flashmob és egyebek.

Hogy mi a projektterv meg a projektblog?

Emlékmű-projektterv

2013.08.01. 08:42 szucster

„Az emlékhelyek a ritualizálják az emlékezetet, és a vég realitását jelölik…”
(James E. Young)

A múltunkra való emlékezés minden kultúrában és vallásban egyaránt fontos. Nem szabad elfelejteni a történteket, mert egyrészt abból tanulunk, másrészt a múltunk meghatároz minket.  Ha tényleg létezik az a közösségi emlékezet, amit Hirsch említ a Kivetített emlékezet című munkájában, akkor a történelmi események, ezek között a holocaust, nemcsak az érintettekre vonatkozik, hanem mindenkire. A holocaustot megélőket és az őket követő generációk összes tagjára, mert a II. világháború alatt történtek rányomták a bélyegét a következő nemzedékekre akár zsidókról beszélünk, akár nem. 

Nem szabad elfelejteni azt az embertelenséget, azt, amivé ott váltak emberek, azt az emberi brutalitást, ami ott történt. Emberek haltak meg vallásuk, bőrszínűk, szexuális, politikai beállítottságuk vagy fogyatékosságuk miatt, ami elfogadhatatlan. Évről-évre egyre távolabb kerülünk tőle, de nem szabad, hogy akár egy percre is elfelejtenünk ezeket a borzalmakat, mert nem ismétlődhet meg még egyszer. Jelenleg is probléma a kirekesztés vallási, nemi vagy akár etnikai okokból. A projektem is az emlékezet fenntartására épül. A lényege az, hogy megemlékezzünk az elhurcoltakról és elhunytakról. Nem szabad elfelejteni, de a jelenlegi társadalmi problémákra is kívánok reflektálni az emlékművel. Ha személyesen nem is tudunk bocsánatot kérni bűneinkért, akkor fontos, hogy ezt legalább egy emlékművön keresztül ezt megtehessük és emlékeztessünk mindenkit arra, hogy hány ember halt meg ártatlanul és indokolatlanul, hány embert hurcoltak el és kínoztak meg.   Azzal, hogy létrehozunk egy emlékművet, létrehozunk egy diskurzust az emlékezetről.

Vajon milyen létjogosultsága van egy holocaust emlékműnek?

Young Az emlékezet szövete című munkájában elemez köztéri installációkat. Minden nemzet emlékhelye kicsit olyan, mint maga a nemzet. A saját diskurzusukban építik meg ezt a helyet, tükrözi a közösségi múltat és jelent. Állítása szerint a holokauszt-emlékművek okai olyannyira különbözőek, mint az adott helyek és minden nemzetnek megvan a megemlékezésre a hagyományos intézménye, pont emiatt keverik a nemzeti és zsidó alakokat, a politikai és vallási képzeletet. Egy olyan hely, ahol a halottaknak adjuk meg a tisztességet.

Van Alphen Szerepjátékok és játékszerek című művében 3 művészt mutat be, akik különbözőképpen emlékeznek meg a holocaustról.  Ezek a művek azt a kérdést vetik fel, hogy a játéknak milyen szerepe van a holocaust reprezentációjában. Előttük tabu volt a holocaust játékban való ábrázolása. Egyáltalán van-e helye a holocaust játékban való ábrázolása? Ez az irodalom azért kapcsolódik a témámhoz, mert egy olyan emlékművet szeretnék, ami körbejárható, használható. Itt is kérdéses, hogy helyes-e, hogy egy ilyen emlékműnek használati funkciót adunk. Vajon szabad ilyet, tehetjük fel a kérdést. Egy ilyen súlyú emlékműnek, ami a holocausttal és ezzel együtt a kirekesztés egy durva formájával foglalkozik, az megengedheti-e ezt magának? Ha körülnézünk az ilyen emlékművek között, többször találkozunk olyannal, ami használati funkciót is rejt magában és nem csak megemlékezik a holocaustról. Most csak 3 példát hoznék abból a sokból, amivel találkozhatunk.  

Ezeket az emlékműveket a teljesség igénye nélkül hoztam, mivel lehetetlen lenne mindet pontról pontra végignézni. Személyes okokból hoztam ezeket, a berlinit pedig szándékosan hagytam ki, mert mindenki ismeri, és mert olyan műveket szerettem volna bemutatni, amik kevésbé ismertek, de mégis megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amiket a saját emlékművemmel szemben állítottam fel, vagy hasonlóak hozzá, hogy könnyebb legyen elképzelni azt, ami bennem megfogalmazódott az ideális emlékmű címén. Mindegyikben van valami, amit bele tudok építeni a saját emlékművembe, ezért ez a három.

Libeskind – Ohio State Holocaust Memorial

liebesk-528x393.png

Daniel Libeskindet választották ki 2013 májusában két másik művésszel azért, hogy újratervezzék az Ohio-i Holokauszt emlékművet. A 18 láb magas emlékmű rozsdamentes acélból fog készülni, közepén egy Dávid-csillaggal. Az emlékműhöz egy 40 láb hosszú mészkősétány tartozik majd, amibe szavak lesznek vésve. Ez a mű ugyan még nincs kész, de a fent leírtakból láthatjuk, hogy valamilyen használati funkciót is rejt magában gigászi méretei mellett. Ennél a műnél merülhet fel az a kérdés, ami, majd a harmadiknál is, hogy megjelennek a szavak. Adorno a holokauszt irodalommal foglalkozó tanulmányában próbálja azt kutatni, hogy vajon van-e közös nyelve a holocaustnak, hogyan lehet róla beszélni úgy, hogy mindenki számára elfogadható és érthető legyen. Le lehet írni vajon egy regényben és itt inkább az a kérdés, meg lehet fogalmazni egy-egy szóban? Igen erős üzenete van már a méretével is, szükségesek a kőbe vésett szavak? Erre a kérdésre nem tudunk biztos választ adni, az elkészültéig, mivel nem tudjuk, hogy milyen feliratok fognak odakerülni.

Atlantic City Holocaust Memorial / Amos Goldreich Architecture + Nekton Studio

view-3-528x492.jpg

Az angol tervezőcég, az Amos Goldreich Architecture a Nekton Studio-val közreműködve alkotta meg az Atlantic Cityben található emlékművet. A koncepció landmarkja a Béke.  Az erős ellentét áll fent a sétány és a műemlék között, de ez segít elkülöníteni a látogatóknak az élményt, és a látványt. Segít elmélyíteni azt, hogy ez ne történhessen meg újra a holokauszt, amit még az is erősít, hogy belülről is körbejárhatják az emlékművet. Az emlékmű a Dávid-csillag geometriájára épül, Corten acéllal van bevonva, ami még tovább emeli az emlékmű erőteljes kisugárzását, de ezen a súlyos külsőn sokat segít az, hogy ezzel szemben belül könnyed, mert üreges. A belső 6 kápolnát tartalmaz, amik északi és déli tájolásúak és a 6 kontinenst jelképezik. A középen található közös tér pedig a globális összefogás, közösség jelképe.

Ebben az emlékműben a közösségi szellem fogott meg leginkább. Mindenképpen fontos, hogy a globalitást is jelképezi, mert ezzel jelzi, hogy ez mindenkinek a történtekért mindenkinek felelősséget kell vállalni, ugyanúgy ahogy azt is, hogy közösen kell feldolgozni.

Holocaust Memorial/Sergio Kopinski Ekerman

fachada-sul-528x352.jpg

Ezt az emlékhelyet azért vettem a bele a felsorolásba, mert számomra ez áll legközelebb a tökéletes emlékműhöz. Könnyed, mégis erőteljes. Rögtön értjük a mondanivalóját, mégsem erőltetett és sok. Tökéletesek az arányok és a helyszín is. Ekerman emlékműve Brazíliában található, Salvador városában.  2007-ben készült el.  A zsidó temető északkeleti oldalán. Az ellipszis alakú emlékmű kb 5600 négyzetméter. A több mint 80 éve fennálló temetőben ez volt az egyetlen változása.  Olyan teret akartak létrehozni, ahol a látogatók imádkozhatnak, elmélyülhetnek a történtekben és meditálhatnak. Liturgikus teret akartak kialakítani, valamint tanító célzattal is, mivel emlékeztetésül is áll, emlékeztető céllal a zsidó vallás fontos pontjaira.  Az emlékmű tiszteletben tartja a temető arculatát. A bejárat felől a temető felé növekszik. Összeköti az új kaput a pavilonnal. Az alapvető koncepció a befogadás és az állandóság.  A főfal Jeruzsálem felé néz, ugyanúgy, ahogy a zsinagógákban.  Innentől a projekt célja az, hogy világos teret hozzon létre, a fény-árnyékkal játsszon.  A beton érdessége, brutalitása a túlélők keserűségére utal, a fájdalmas emlékekre. A fő tér 4x4x4 méteres falakból áll és nyugat felé egy oszlopsor nyúlik ki. Ferde beton födém, kanyargós falak. A belső teret a judaizmus jelképei választják el. A külső és belső tér kapcsolata nagyon fontos, még az elején említettek miatt. A padló mosott beton, ami szintén a két tér kapcsolatát teremti meg. A padok és az oszlopok a II.vh alatt megölt zsidókat jelképezi. Egy kertet hoznak létre, az emlékezés kertjét.

Az általam kigondolt emlékmű

Mindenképpen egy körüljárható emlékművet szeretnék, mert az egyfajta interaktivitást nyújt a nézőnek. Úgy gondolom, hogy egy emlékmű, akkor igazán hatásos, ha minél közelebb lehet menni hozzá, meg lehet érinteni, vagy akár be lehet menni, részesévé tudunk válni, mert ezzel, sokkal közelebb kerülünk ahhoz, amit az a mű közevítetni akar felénk. Ezzel könnyebben részeseivé válhatunk annak a diskurzusnak, amit az alkotó vagy alkotók kialakítottak.

Az emlékmű egy tér lenne, különböző elemekkel. A térkőbe bele lenne vésve Európa mai térképe. A térképen jelölve lennének azok a városok/helységek, ahogy haláltáborok működtek. Mindegyiknél tábor helyén egy Corten acél oszlop állna. Magasságuk az oda elhurcolt és meghalt áldozatok számával lenne arányos. Ezen számok kiderítéshez természetesen kutatásokat kéne végezni.  Mellettük fehér mészkőből készült járólapba lenne vésve a város vagy az adott tábor neve. Az oszlopba pedig a szám lesz belefaragva. Lesz egy ismertető Európa D-i részén, a Földközi-tenger partjánál, arról, hogy miért is van a műemlék, minek állít emléket, de a lehető legkisebb, mert azt szeretném, hogy az emberek előbb fedezzék fel egyedül a műemléket, próbálják meg kitalálni, hogy minek állít emléket és csak akkor forduljanak segítségért, ha végképp nem tudják. Ezzel az interaktivitással, sokkal jobban elmélyülhetnek a tapasztaltakban, jobban elgondolkodnak.  Európa Ny-i részére pedig egy esernyőt és egy kinyitott bőröndöt terveztem, a bőröndön szintén számokkal. Azoknak a számával, akik szerencsésen megmenekültek az elhurcolás elöl.  Ezt egy füves terület venné körül, néhány paddal, hogy a látogatók le tudjanak ülni és meditálni a történteken. A mészkő padokba pedig a haláltáborok nevei lennének vésve, mert ha a látogatók csak megpihenni szeretnének és nem is figyeltek fel az emlékműre, akkor a padon meglátják a neveket, ezzel is növelve az interaktivitást. Vajon azon kezdenek el majd gondolkozni, hogy melyikre üljenek, vagy azonnal felpattannak és elzárkóznak, előle vagy pedig megnézik az emlékművet. Mindezekkel azt szeretném, hogy a nézők valahogyan reflektáljanak a történtekre.

Lenne néhány különlegesebb pad is, amiken II. vh után évszámok lennének. Olyanok, amik rasszizmussal, üldöztetéssel kapcsolatosak. Ezek magyarázatait szintén Corten acélból készült, a fűbe ültetett táblákon lehetne elolvasni. Ez is serkenti a látogatót az interaktivitásra, mivel megpróbálja összekötni a holocaustot és az újkori eseményeket, ezzel újból és újból elmélyül az események brutalitásában.

Projektterv: Urbán Kata